Corvinmesar hírek
Corvinmesar: a magyar hírportálok legfrissebb hírei a témában. Az elmúlt 90 napban 15 hír jelent meg 1 forrásnál, többek között: irodalmiradio.hu.
Tükör
Hazug szóval felelni hazug hatalomra: az csak törékeny rendet hasít darabokra. Ki ferdét mond, bár igazat várna cserébe, nem épít hazát – csak romot hagy örökébe. Megjelent a Pegazus Könyvek 2026 kiadványban.
Harmónia
Ha zajt hallasz a világ minden szögletében, csak a külvilágot látod sötét színeiben, mert ki békét kívül kutat, míg belül háborog, annak árva lelkében egy mélyebb zaj dobog. Megjelent a Pegazus Antológia 2026 …
Ott találkoztunk
Ott találkoztunk, ahol a hó még csendben ropog, ezüstös jegén lábnyomaink fénye ragyog, egy idegen táj volt, mégis ismerős minden mozdulat, mintha úgy rendelték volna, hogy összefonják sorsunkat. Nem kérdeztük, miért …
A víz emlékezete
A víz sosem kérdez, csak csendben áramol, hegyek szívéből fakad, érként araszol, tenyerünk közt egy pillanatra megmarad, majd visszatér és a végtelenbe szalad. Erdők szomját oltja és zöldíti a fényt, s fák gyökeréhez …
A holnapok válaszai
Holnap már tisztább lehetne az ég, ha ma nem szórunk újabb port bele. Mit ma elvetünk, egyszer visszatér, s a jövőnket írjuk meg vele. Holnap talán békésebb lesz a szó, ha ma hozzá az olvasás is értő. A szavak mögött ott …
Boldogságindex
Az ember sokszor nem akkor boldog, amikor megérkezik, hanem amikor végre tudja, merre tart. Sokan azt mondják, hogy a boldogságot az élet apró örömeiben kell keresni. Egy ideig én is ezt hittem. Amikor erről esik szó, a …
A szabadság törvénye
Nem a kövek emlékeznek, nem az utcák őrzik a nyomot. A szabadság mindig ott születik, ahol valaki nemet mondott. Volt, hogy puszta kézzel álltak vas és acél árnyékában. Mégis nagyobb erő lobogott, egy kimondott …
Örök idő, örök törvény
Az erdő lassan aranyba fordul, és nem gyászruhát ölt a táj, mert a lombok csendes búcsúja, már a következő tavasznak jár. A szél nem tépett, csak leválasztott mindent, mi idejét kitöltötte. S a föld némán magához vonta, …
Ismeretlen nyomokon
A hegygerinc szélén állt, alatta köd és rengeteg. Szürke ruhát öltött magára, hogy ne marjon bele a hideg. Valaha ő vezette őket, ismerte minden mozdulatukat. Nyomában fiatal ordasok, vonyították éjjelen a holdat. Most …
Az erdő szeme
Sokszor jártam a bükkösben, ahol köd terül el a sziklák között. Hallgattam a lombok neszét, míg alkony szállt a völgy fölött. A vadőr azt mondta egyszer: itt él a hiúz valahol. Nyomát őrzi a puha avar, de eltűnik ha …
Az emlékezet madara
Magasan köröz a róna felett, ahol már elnémul a táj. Szárnyán évszázadok pora, szemében térkép eme fertály. Látta, mikor a folyók mentén tüzek gyúltak az éjszakában. Hallotta a lovak dobogását, mikor egy nép indult …
Csillagok alatt
Apró láthatatlan pont vagyok a fénylő költő csillagok égboltján. Ragyogásuk az örök létre szól, míg én merengek szavaik bársonyán.
A csend útja
Nem néma az, ki hallgat éppen, csak mélyebb nyelven szól tovább. A tér nem üres, csupán elrejti, mit elfedett a zajvilág. A beszéd sokszor csak híd a másikhoz, a csend azonban önmagadhoz vezet. Ott már hangos szónak …
Nyári szikrák (haikuk)
lángoló korong életet termő sugár – nyarat szór szerte * esőcseppeknek ágyat vet a tó tükre – szelíd altató * halk kezdetekben szelíd szellő suhan át – viharrá dagad * arannyal hímez zöld ruhát öltött fákat – hajnal …
Az ismerős ismeretlen (haikuk)
lépésem halkul a lomb alatt idegen – saját zajom is * mozdulatlan csend egy levél lassan lehull ‒ és nincs tovább zaj * holdfény tótükör ringatózó mozaik ‒ szétcsúszó arcok