Hamzat Ojediran: gyerekként egy focicipőre se volt pénzünk, Kategóriák: Hajdú-Bihar

Az állandóan robotoló középpályás szerény körülmények közül jutott el az európai futballig. Szereti Debrecent és hálás, hogy lehetőséget kapott a Lokinál való bizonyításra. Interjú.

Az iNews.hu-ról elérhető hír a következő kategóriákban Hajdú-Bihar : Szerző:Péter Szabolcs | peter.szabolcs@dehir.huKözzétéve: 2024.05.20. 09:00| Frissítve:2024.05.20. 09:00Az állandóan robotoló középpályás szerény körülmények közül jutott el az európai futballig. Szereti Debrecent és hálás, hogy lehetőséget kapott a Lokinál való bizonyításra. Interjú.Véget ért az NB I. 2023/2024-es szezonja. Bár a DVSC végül nem végzett nemzetközi kupaindulást érő helyen, néhány játékos számára kifejezetten jól alakult az idény. Ilyen volt például a Zilahi-díjat nyert Megyeri Balázs, a DVTK-tól érkezett Vajda Botond, vagy Hamzat Ojediran, aki a rögös út végén úgy tűnik, a Lokinak köszönhetően veti meg a lábát az európai futballban.Fotók: dvsc.huA nigériai középpályással a Dehir.hu készített exkluzív interjút.Kifejezetten jól alakult számodra a szezon, hogyan értékelnéd a teljesítményedet?Soha nem vagyok elégedett, mindig többet akarok magamtól. Ahhoz, hogy folyamatosan fejlődj, mindig éhesnek kell maradni a sikerre. Minél többet játszok, annál többet tanulok. Folyamatosan arra koncentrálok, hogy ne csak akkor nézzek szét, ha a labda épp hozzám kerül, a középpályán akkor is folyamatosan látnod kell a társak helyezkedését, amikor labda nélkül vagy. Régen jobbszélső voltam, de az ifi edzőm úgy látta, hogy a középpálya jobban illene hozzám. A mai napig fel szoktam hívni, ha hazamegyek, néha meg is látogatom őt. Rengeteget köszönhetek neki.Milyen családból származol?Nyolcan voltunk gyerekek. Az édesapám is remek futballista volt, Maradonának becézték, azonban végül csak a helyi ligában szerepelt. A mai napig hasznos tanácsokkal szokott ellátni, bár az is igaz, hogy nehéz vele beszélgetnem, mert állandóan azzal jön: inkább járjak iskolába, én azonban csakis a focira akarok koncentrálni.Egy Lagoshoz közeli faluban nőttem fel, onnan jutottam el eddig.Két éve vagyok profi, de már ezalatt a két év alatt is rengeteget változott velem a világ, igaz, a továbbtanulás állandó vitatéma nálunk. Ha visszagondolok arra, hogy abbahagytam volna a focit és iskolába megyek, vajon mi változott volna az életemben? A futball az eszközöm a túléléshez: a testvéreim, a szüleim annak is köszönhetik, hogy javul az élethelyzetünk, hogy én focizok. De a mai napig, ha hazamegyek és együtt eszünk, az első dolog, ami szóba kerül: miért nem tanulsz inkább? Ezért egy ideje nem is látogattam haza. Édesapám van, hogy éjszaka is felhív azzal, hogy mit fogok csinálni az életemmel? Sok játékos ugyanis sosem jut el a nagy csapatokhoz, Nigériából nagyon nehéz labdarúgóként kiemelkedned. Én viszont tudom, mit szeretnék, így nehezen viselem az állandó terelgetésüket.Remélhetőleg nemsokára a 17 éves testvérem is Európába jön. Nagyon jó, gyors játékos, szélen bevethető labdarúgó. Folyamatosan arról beszélek neki, hogy az általam megkezdett utat kell neki is követnie: ha segíteni akarsz a mieinken, ez a legjobb módja, koncentrálj a futballodra! Persze ez nemcsak a foci szeretetéről szól, ha boldog vagyok, az azt jelenti, hogy a körülöttem lévők is boldogok. Segíthetem őket, miközben a saját célomra fókuszálok.A család mindig az első, de Afrikában, ha sikeressé válsz, sokan ki akarják ezt használni, én azonban nem adom meg senkinek a lehetőséget, hogy visszaéljen a helyzetemmel.Nagy út van mögöttem, amiről sokan nem is tudnak, sosem felejtem el, honnan jöttem!Mit értesz a hosszú út alatt?Jelenleg az egyik legnagyobb magyar csapatban játszom, de ahhoz, hogy idekerüljek, rengeteg türelemre volt szükségem. Az U17-es nigériai csapattal játszottunk a világbajnokságon, majd mikor hazaértem Nigériába, a csapattársaim közül sokan egyből európai klubokhoz kerültek (Samson Tijani a Red Bull Salzburghoz, Akinkunmi Ayobami Amoo a Hammarby IF-hez – a szerk.), én viszont otthon maradtam. Senki nem akart leigazolni azok után, hogy az egyik legjobb voltam a nemzeti együttesben. Egy hónapja még nemzetközi szinten játszottam, majd újra szedett-vedett pályákon. Felfoghatatlan volt!Nehéz elmagyarázni azokat a körülményeket: a Loki gyepe a lagosi pályákhoz képest olyan jó, hogy akár aludhatnék is rajta.Aztán egyszer csak a Besiktas meghívott egy kéthetes próbajátékra, de a koronavírus miatt meghiúsult a dolog, hiába utaztam Törökországba. Minél többet látsz a nemzetközi világból, annál többet fejlődsz, tőlem azonban pont ezt az utazást vette el a pandémia.Nem voltak lehetőségeim: a nigériaiak egyik pillanatban még láttak a tévében, majd újra ott voltam közöttük a pályán. Nehéz idők voltak, azonban én kitartottam. Aztán egy izraeli csapattal edzettem, de jártam próbajátékon a dán FC Midtjyllandnál is, illetve az Elche-nél Spanyolországban. Közben folyton hazajártam a vízum miatt, nem tudtam sehova leigazolni, vártam a dokumentumokat. Hiába vettem részt a scouting programokban, csak annyit láttak a megfigyelők, hogy mindig visszatérek Nigériába és még mindig nincs csapatom. Nem értették, mi baj lehet velem, persze nem tudták, mennyit teszek azért, hogy végre le tudjak igazolni egy európai csapathoz. Később jártam újra Törökországban (például az Antalyaspornál – a szerk.), végül Macedóniába kerültem a Shkupihoz, kölcsönszerződés is szóba jött, már a szállásom is megvolt. Utolsó pillanatban végül Albániába kerültem, a KF Egnatiahoz, akik Macedóniában edzőtáboroztak és leigazoltak.Onnan pedig rövid időn belül a Debrecenbe...Az előszezonnal együtt maximum fél évet töltöttem Albániában. Az U20-as válogatottal edzőtáboroztunk, amikor hallottam a debreceni lehetőségről.Felhívott az ügynököm és annyit mondott: Hamzzy, tetszik ez a stadion (Nagyerdei)? Naná, viccelsz? Ez olyan, mint egy Premier League stadion!Kölcsön akartak venni, én pedig épp a válogatottal voltam. Azt mondtam magamnak, hogy több időt nem vesztegethetek el, irány Debrecen! A csapattársak azt hitték, megőrültem, hogy lelépek a táborból, de én addigra már megtanultam, milyen apróságokon mehet el egy nagy lehetőség... Utólag azt hiszem, kicsit meg is haragudtak rám, hogy otthagytam őket, azóta nem is hívtak a keretbe. De Hamzzy nem foglalkozik ezzel! Hamzzy-nak muszáj koncentrálnia a futballjára – mondtam magamnak.Azóta a Lokiért harcolok, egy hosszú út végén, végre egy jó csapatban. Azt tehetem, amit szeretnék, a Loki stabilitást hozott az életembe.Ha már stabilitás: amikor fiatalabb voltál, milyen körülmények között éltél Afrikában?Sohasem éheztünk, mert édesanyám mindig addig dolgozott, amíg étel nem került az asztalra. Ezért is teperek annyira, hogy végre visszaadhassam, amit értünk tett! Megmondtam neki: ne idegeskedj tovább, itt vagyok, most már én vigyázok rád!Gyerekként egy focicipőre se volt pénzünk, vagy szerelésre. A túlélésért harcoltam, de szerencsére voltak, akik a válogatottságom alatt segítettek nekem. Most nekik is szeretném visszaadni, amit akkor kaptam.Magyarországon egy játékos a pályán kívül is meg tud élni, de Afrikában ez azért sokkal nehezebb. A foci a legnagyobb esélyünk.  Anno, ha nagy ritkán kaptam egy kis pénzt, azon agyaltam, hogyan tudnék olyan cipőt venni, ami akár egy évig is kibírja a lábamon. Most egy hónap után is lecserélhetem, ha akarom. A testvéreimnek viszont már megvan az az előnye, ami nekem akkor nem volt: megvehetik maguknak, a segítségemmel. Talán Isten ezért is segített engem, hogy ide juthassak: hogy nekik már meglegyen az, ami nekem még nem volt. Talán emiatt is tűnsz ki a hajtásoddal, igaz, nézőként egy-egy sárga lap után azért aggódik az ember, hogy nehogy "túlteljesíts"...Ne is mondd! Még én magam is féltem az elején, ha sárgám volt! Most már próbálom jobban fegyelmezni magamat. Ugyanúgy belemegyek a szerelésekbe és látom, hogy néha az edző is megriad kicsit, de már igyekszem odafigyelni rá, hogy nehogy túlzásokba essek.Apropó edző! Milyen a kapcsolatod Srdjan Blagojeviccsel?Általában elmondja, mit kell fejlesztenem a játékomon. Meg szoktam neki köszönni, úgy vélem, minden, ami történik velem, az a jóért van. Nyugodt vagyok és érzem, hogy ha türelmesen állok a játékhoz, fejlődni fogok. Már nem ugyanaz a futballista vagyok, aki ideigazolt. Persze, ha túl elégedett lennék, lehet valami probléma merülne fel, szóval sosem szabad túl elégedettnek lenni.Hogy érzed magad Debrecenben? Mit szólsz a szurkolók szeretetéhez, a csapattársakhoz?Már itt is az álmaimat élem! A szurkolók nagyon rendesek velem. Talán azért kedvelnek, mert odateszem magamat, bár én nem látom ezt, számomra ez a normális foci. Nagyon kedvelem a társakat is, a mentoromként muszáj megemlítenem Varga Józsit. Mikor megérkeztem, azonnal felkarolt, nagyon hiányzik, kár, hogy már nincs a csapatnál. Rengeteget tanított, segített engem. És persze a magyar szavakat, kifejezéseket is tőle tanultam, de azok között volt olyan is, amit most nem szívesen mondanék, mert nem a legnyomdaképesebb.És akkor Dzsudzsák Balázsról még nem is beszéltem!Hihetetlen, hogy Lagosban még a tévén néztem, ahogy az Eb-n focizik, most meg egy ekkora kaliber mellett ülök az öltözőben, együtt játszunk. Őrület...Amikor ilyen focisták között vagy, még több ambíciót merítesz belőlük, hogy harcolhass a céljaidért. A legközelebb jelenleg talán Vajda Boti áll hozzám, sok időt töltök vele, de a külföldiek közül Romanchuk és Lagator is sokat segít, sőt, mivel nem vezetek, ők visznek-hoznak.Vannak jövőbeli terveid, dédelgetett futball-álmaid? Ha bárhová igazolhatnál, melyik csapat lenne az?Lépésről lépésre haladok, nem sürgetek semmit. Élvezem a pillanatot, most is a legközelebbi találkozó (a Puskás Akadémia elleni meccs előtt készült az interjú – a szerk.) érdekel, arra koncentrálok. Egyszer jó lenne a felnőtt válogatottban játszani a sasokkal, és mivel a Chelsea a kedvenc csapatom, természetesen nagy álmom lenne a Premier League is. Sosem tudhatjuk, mit hoz a jövő, az élet kiszámíthatatlan, de azért próbálok a földön maradni. Dolgozok, hogy további lépéseket érhessek el a karrieremben.